Dakata az az Györgyi vagyok. Egy rokon kisfiú adta nekem ezt a nevet, amikor még tanult beszélni és nem tudta kimondani a Györgyi nevet. Így szépen rajtam is maradt ez a név, ami nekem akkor is tetszett és most is nagyon. A családtagjaim közül sokan szólítanak így és hallgatok is rá.

Pár szó rólam. Sok sok évvel ezelőtt születtem Budapesten. Hat hónapos koromig éltem a bébik gondtalan életét. Aztán szüleimnek dolgozni kellett menni és bölcsődébe kerültem. Rövid időt töltöttem ott és egyik este anyukám azt vette észre, hogy a kiságyamban túlságosan is csöndbe vagyok és nem akarok mozgolódni, lázas vagyok. Orvost hívtak gyorsan, aki hamar megállapította, hogy az akkori kor rettegett betegsége leterített. Ez volt a gyermekbénulás. Még akkor este kórházba kerültem és jó pár hónapig fő tartózkodási helyemmé vált a kórház. Szüleim szomorúan szembesültek ezzel a ténnyel, hogy lányuk mozgássérültként fogja leélni az életét. Nekem persze ez nem okozott ekkora tragédiát, mivel ez az életforma lett számomra a természetes, hiszen ebben nőttem fel.

Teltek múltak az évek és szép lassan felnőtt lett belőlem. Általános iskolába "kétlábon" járó gyerekek közé jártam, de  a gimnáziumi éveket a mozgássérültek intézetében kellett eltöltenem, mivel akkoriban az iskolák nem voltak akadálymentesítve:-(  Azóta sem mindegyik:-(  A II. ker. Marcibányi tér 3.sz. alatti iskolában töltöttem el 4 évet és aztán leérettségiztem. A gimnáziumi évek alatt dolgoztam is és angol és gépírás tanfolyamot végeztem el. Napjainkban ezt picit a szövegszerkesztéshez tudom hasonlítani.

Közben sportoltam is és megtanultam úszni. Jártam mozgássérültek versenyeire is és szereztem érmeket szép számmal. Kipróbáltam már a mono sít is ahol kerekes székesek tudnak síelni. Nagy nagy élmény Ezenkívül légpuska lövészetben is szívesen próbálkozom, állítólag jól tudok célozni, így hát rettegjetek

Aztán 1981-ben "bekötötték a fejem" férjhez mentem. 

Dolgoztam több munkahelyen, igaz nem olyan sok volt. Néhány éve szociális asszisztens végzettséget szereztem és ennek eredménye, hogy jelenleg a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete munkatársa vagyok, mint Sorstársi Tanácsadó és Révész. A Révészetről a kedvenc linkjeim között is lehet olvasni a Önálló Élet Egyesület weblapján. A Gördülő Tánccsoport egyik alapító tagja vagyok és a mai napig is lelkes táncosa. A tánc számomra szórakozás, önkifejezés és az emberek tudatformálásának egy hatásos eszköze. 2010 februárjában jelent meg az ...és 10 éve így táncolunk mi című interjúkönyvem a tánccsoport születésnapja alkalmából. Erről bővebben az erről szóló menü pontban lehet olvasni.

Sokat tapasztaltam az életben, jót és rosszat. Az élet valahol erről szól, hogy lekűzdjük az akadályokat és tegyünk azért, ha kicsit is, hogy minél kevesebb legyen belőlük:-)